Gyermek koromban 6-7 éves lehettem, amikor egy este csodálkozva néztem hogy a furcsa fénnyel megvilágított hófehér papíron egy tál átlátszó folyadékban hogy jelenik meg lassan a kép.
Számomra csodálatos látvány volt, nagyon megfogott, máig él bennem és meghatározta a fotózás iránti érdeklődésemet.
Fotóklubba 1970-es évek elején vettek fel.
Az 1980-as évek elején elvégeztem egy országos minősítésű fotószakkör vezetői tanfolyamot.
Magam is a régi analóg technikán nőttem fel és tanultam a fotózást neves szakemberek könyveiből, és Győri Fotóklub régi nagy fotóművészeitől.

A digitális korszakváltás nálam 2004-ben jött el, akkor váltottam át az első digitális kamerámra egy bridge gépre.
Attól kezdve belemélyedtem a digitális fotó technika és számítógépes kidolgozásába.
A fotózás különféle ágai érdekelnek, mikor melyiket van lehetőségem fotózni.

Számomra a jó felvételi technikai eszközök csak szükséges, de fontos segédeszközök, a látásmódom és gondolataim megjelenítéséhez, mert a fényképezőgép és technikai megoldások mögött mindig az Ember áll.
Ő határozza meg mikor, mit és hogyan exponál, milyen kidolgozás technikát használ a gondolatai és képi hatás hangsúlyozásához,fokozásához, amivel közölni, láttatni kívánja mondanivalóját.
Mert ami költőnek a vers, az írónak a regény , a táncosnak a tánc, az a fotósnak a kép.

Egy fotós a képein keresztül kíván kommunikálni, gondolatokat, érzelmeket, látásmódot, akár véleményt szeretne közvetíteni azok felé, akik a fotóit megnézik.
Számomra a fotózás nem csak a pillanat művészete, hanem annál több. Egy kifejezésmód. Egy pillanatban rögzített felvételben én sokszor többet látok, amit ha úgy gondolom az utána következő utómunkákkal
(lásd digitális képszerkesztő vagy korábban a jó analóg labormunka) próbálok kihozni a képből és lesz egy képi alkotás,
mely már nem csak egy pillanatfelvétel, hanem egy továbbgondolt képi megjelenítés is lehet.